Míg a kezdő modellek arra várnak, hogy egyszer csak egy nagy tervező kifutóján lépdelnek, a kezdő tervezők számára az a nagy álom, ha egy Lily Cole kaliberű szupermodell viseli a ruhájukat. Bódis Boglárkának sikerült az utóbbi: 2011-ben ő nyerte a világ egyik legnagyobb fehérneműgyártója által meghirdetett tervezési versenyt, a Triumph Inspiration Awardot. A díj nemcsak óriási szakmai elismeréssel, hanem komoly pénzjutalommal is jár. Ráadásul egy év múlva valamennyien magunkénak tudhatjuk a díjazott darabot. Bódis Bogival néhány nappal a berlini díjátadó után találkoztunk a Budapesten, a Menza teraszán. Interjú.
Eltelt néhány nap a döntő óta. Most hogy vagy?
Most kezdem felfogni, ami történt. Azt, hogy ez egy mennyire nagyszerű lehetőség, és mennyire a kezükben tartottak az angyalok, hogy ez pont velem történt meg. Tényleg nagyon boldog vagyok, még mindig repkedek.
Igen, azt hiszem. Volt a versenyen egy varrónő, aki segített bennünket. Egyszer odajött hozzám, megnézte a munkámat és azt mondta: „Ugye, te ezt a szíveddel csináltad?” És igen, ez a lényege. Valami nagyon finom dolgot akartam csinálni, a női test szépségét szerettem volna hangsúlyozni. A verseny témája is az volt, hogy 125 éves a cég, és ennyi ideje ünnepli a nőket. Én pedig abból indultam ki, hogy ha már ünnepelünk, akkor ehhez az alkalomhoz illőt tervezek. A nő szépsége abban rejlik, hogy mer nő lenni és vállalja a nőiességet. Egy ruha vagy egy fehérnemű, ha magadénak érzed, segít ebben.
Bódis Boglárka (Fotó: Neményi Márton)
Innentől kezdve egy évig együttműködöm a Triumph-fal. Szeptemberben utazok Németországba, a cég egyik tervezőközpontjába. Ott találkozom a hongkongi tervezőcsapattal, akikkel szoros együttműködésben alakítjuk át a fehérneműt úgy, hogy a boltokba kerülhessen. A találkozóig küldenem kell néhány tervet.
A versenyen egy bodyval indultál. Maradsz ennél, vagy szettet tervezel inkább? Egyáltalán van valamilyen megkötés?
Nem, nincsen. A bodynak, amit készítettem, 70 százaléka kézi munka. Három hét volt, mire elkészült, de imádtam csinálni. Viszont ilyen formában nem alkalmas arra, hogy kereskedelmi forgalomba kerüljön. A bolti fehérneműnél alapkövetelmény, hogy könnyedén fel lehessen venni, kényelmes legyen, hogy a funkció és a külcsín egyensúlyban legyenek. Ezek alapján többféle tervet várnak tőlem és nekik is lesznek javaslataik. A közös munka alatt folyamatosan fog tisztulni a kép, hogy végül melyik terv lesz a befutó.
A terv, az elkészült fehérnemű és az elkészült fehérnemű Lily Cole-on. (Fotó: Triumph)
Láttam a 2008-as és a 2010-es győztes boltokba került fehérneműjét is. Szerintem a szellemiségüket abszolút megtartották. A 2010-es nyertessel, egy bolgár fiúval, beszélgettem a versenyen. Ő nagyon meg volt elégedve az elkészült darabbal, rengeteg jó tanáccsal látott el, és azt mondta, hogy nagyszerű év vár rám.
A versenyen számos hírességgel találkozhattál, Lily Cole brit szupermodellel sétálhattál végig a kifutón. Mi volt számodra a legnagyobb élmény?
A versenyen olyan fajta profizmussal találkozhattam az előkészületektől kezdve a helyszínig, amilyennel még soha. Úgy tudtak együtt dolgozni a szervezők, hogy mindenki mosolygott, és nem tudtunk olyat kérni, amit ne teljesítettek volna, vagy ne próbáltak volna valami megoldást találni rá. Voltam már néhány bemutatón, de most tudtam meg, hogy ezt így is lehet, pontosabban, így szabad. Szakmailag ez hatalmas élmény volt, és akkor is ezt mondanám, ha nem nyertem volna semmit.
35 éves vagy, viszont még csak most kezded a harmadévet a Kreában. Korábban mivel foglalkoztál?
Előtte volt egy nagyon hosszú másik történet. A Közgazdaságtudományi Egyetemen végeztem nemzetközi kapcsolatok szakon, és utána gazdaságdiplomáciával foglalkoztam jó sok éven keresztül. Kislánykori álmom volt, hogy diplomata legyek, a másik viszont, hogy ruhákat tervezzek. Kezdetben az előbbi álom volt erősebb, mert úgy voltam vele, hogy ruhákat tudok tervezni. Mindig is varrtam magamnak a saját örömömre, a ruhakészítés hobbiként jelen volt az életemben. Körülbelül három-négy éve éreztem először azt, hogy szép-szép, amit csinálok, de nem tudom elképzelni, hogy 62 évesen egy hivatalból megyek nyugdíjba. A Krea közel volt a Parlamenthez, ahol dolgoztam. Egyszer vettem egy nagy levegőt, és felhívtam őket, hogy szerintük lehet-e egy magamfajtából egyszer divattervező. Schön Edina, a jelenlegi szakvezetőm, azt mondta, hogy semmi sem lehetetlen. Így felvételiztem, felvételt nyertem, és azt hiszen, ez volt a legjobb döntés, amit hozhattam. Minden pillanatát élvezem – a versenytől teljesen függetlenül. Egy annyira jó közösség, egy olyan jó csapat vesz körül, hogy ez tényleg mindent megér.
Bódis Boglárka és Lily Cole szupermodell (Fotó: Triumph)
Nem, én imádom! Nagyon sokat ültem az iskolapadban, hiszen a Közgáz után a PhD képzést is elvégeztem, noha a disszertációt nem írtam már meg.. Az volt inkább furcsa, hogy a csoporttársaim mind huszonegynehány éves fiatalok. Végül nincs ezzel sem gond, mert szerintem nem érződik az életkorbeli vagy szemléletbeli különbség.
Azért biztos vagyok benne, hogy van előnye, hogy idősebb vagy, és túl vagy bizonyos dolgokon.
A vizsgadrukkal már nem kell foglalkoznom, mivel jó néhány vizsgán jártam már. A tanáraim szerint látszik bennem a szakmai alázat. Ez nem csoda, mert én most mindent egy lapra tettem fel, otthagytam a karrieremet, és azt mondtam, hogy megpróbálom.
A jó munkához szükség van egy biztos bázisra, amire támaszkodhatsz – főleg kreatív munka esetében. A tehetséges tervezők sokszor azért nem jutnak előre, mert sem anyagi, sem lelki támaszuk nincs…
A Kreában olyan az órarendünk, hogy a héten többször este is ott vagyok, ezért sokkal többet kellett számítanom a férjemre, szeretteimre. Fontos volt, hogy a hatéves kisfiam ezt az egészet megértse. Nagyon sokat tettem azért, hogy ő is megszeresse, amit csinálok, és büszke legyen az anyukájára. Elvittem kiállításokra, mindig ő az első, akinek megmutatom, amit csinálok – akár terv, akár kész ruha. Azt hiszem, mindezt jól elfogadta, remek kisember. A legjobb dolog a versenyben talán az volt, hogy a versenyt követően annyi embertől kaptam szeretetet és biztatást, figyelmet és támogatást, ami minden díjon túltesz. Ez nagyon, nagyon jó dolog.A financiális kérdésre válaszolva: a Krea magánfőiskola, van tandíjunk, nem is kevés. Illetve sok pénzt áldozunk arra, hogy a munkáinkat olyan formában kivitelezzük, ahogy azt a legjobbnak tartjuk. Ez komoly anyagi befektetés, ezt tudomásul kell venni. A pénzt (A TIA győztese 15.000 Euro pénzjutalmat nyert – a szerk.), amit nyertem, részben a tandíjamra is fogom fordítani.
Mik a távlati terveid?
Saját márkát szeretnék, igazából most kezd kialakulni a fejemben a név. Viszont abban is biztos vagyok, hogy egy olyan nagy márka tervezőcsapatában is csodálatos lehet dolgozni, mint a Triumph.
Milyen stílus áll hozzád közel? Milyen ruhákban gondolkozol?
Ez érdekes, mert ugyanúgy tetszik a Chloé vagy a Calvin Klein letisztult stílusa, amely nem az anyagmanipulációkban, hanem a letisztultságában és a szabászati bravúrokban erős, mint Gaultier haute couture ruhái, amelyben viszont rengeteg kézimunka van. Nehezen tudnék választani, de szerencsére nem is kell. Beszéltem nemrég erről egyik tervezéstanárommal, Godena-Juhász Attilával, aki szerint csak meg kell találni az egyensúlyt, és okosan kell ötvözni az irányvonalakat, hogy a vége olyan legyen, amilyen te vagy.
Forrás: http://silouette.postr.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése